Nyugdíjas biológia - földrajz szakos tanár vagyok. A 60 - as évek főiskolai terepgyakorlatain szerettem meg a országjárásokat, amit tanárként az osztálykirándulásokon, vándortáborokon, valamint a tanároknak szervezett tanulmányi utakon mind a mai napig folytatok. Minden kiránduló vágya: valamit hazavinni a megszerzett élményből. 1967 óta egy szovjet ZENIT géppel fotóztam a szebbnél szebb tájakat, virágokat, műemlékeket, néprajzi ritkaságokat. Digitális gépre a könnyebb tárolás miatt szeretnék váltani. Ezt tudom a tanfolyamon megtanulni.
1976-ban születtem szüleim elmondása szerint, amit az anyakönyvi kivonat is alátámaszt. Egy csomó mindent csinálok, de legfőképpen (mozgó)képeket készítek és vagdalom őket valamilyen ritmus és egység szerint. Valamikor az évezred elején kezdtem el dolgozni olyan eszközökkel amik képeket rögzítenek. Van könyvtárosi, műszaki, és operatőri végzettségem. A Magyar Újságírók Közösségének tagja vagyok. Több tv-nek bedolgoztam és iskoláknak médiaoktatást is vállaltam. Voltam a Pécsi Tudomány Egyetem gyakorlati oktatója is. 2006-ban egykori szerkesztőkollégával Baranya Megyei Sajtódíjat kaptunk közös munkánk elismeréséért. Több filmnek voltam operatőre és vágója melyek különböző fesztiválokon díjakat nyertek. Ami még érdekes, kedvelem Boris Vallejo és Edvard Munch képeit, Bergman és Lynch filmjei is meghatározóak de a jó zene számomra az ihlet forrása. Azt hiszem magamról ennyi bőven elég, nem szeretek írni ezt is csak a Gábor unszolására készítettem.
Egy pár jó tanács (nem kötelező megfogadni)
- olyan nincs, hogy nincs téma… akkor hagyd abba a fotózást - egy kép először a fejbe készül el aztán a masinán - légy becsületes szem minden körülmény között
„Ne csak nézd a világot, hanem szemléld is azt” „Látni könnyű de láttatni?!”
Egy kis zene, mindenkinek ajánlom (kötelező meghallgatni ):
Lendvai István 1991-ben kerültem közelebbi kapcsolatba a nyomdászattal, ugyanis munkám során nyomdagépek javításával kezdtem foglalkozni. Fokozatosan ismertem meg ezt a sokak számára ismeretlen világot a nyomdászatot, aminek gyökerei szinte az emberrévállással egyidősek, gondoljunk csak az ősember barlangrajzaira, kézlenyomataira... Azóta kicsit tökéletesedett a technológia, de a szisztéma szinte ugyanaz maradt (festék, klisé, hordozó). Visszatérve, ahogy egyre jobban kezdtem megismerni a nyomdai technológiát, úgy láttam meg fokozatosan a szakma szépségét és árnyoldalait is. Mert ugye lehet gyönyörűszép egy kinyomtatott vers vagy kép, de ugyanakkor egy betűelTütés egy nem oda való k#arakter egy szín vagy nyomtatási hiba miatt az egészből szempillantás alatt SZEMÉT lesz. Jómagam sokmindennel foglalkozok, – többek között – az egyik szakmám szerint (a nyomdai múltamnak köszönhetően) jelenleg a nyomdának szánt anyagok előkészítésével is foglalkozok. De itt a fotózásról kellene írjak és nem a nyomdászatról... A kettő úgy kapcsolódik, hogy az előkészítési munka során sokszor felmerült, hogy a megrendelőnek csak elképzelése (jó esetben) volt arról, hogy mit szeretne megvalósítani és ehhez fotózni is kellett terméket, portrét, épületet, miegymást... Eközben akaratlanul is megtanul néhány praktikus dolgot az ember (saját kárán) amik berögződnek a fotózással kapcsolatban, viszont a mélyebb fotószakmai ismereteket sem árt, ha tudjuk, mert a megfelelő szakmai felkészültség esetén rövidebb idő alatt pofibb munkát tudunk végezni. Az idő mint tudjuk pénz a megrendelőnek és természetesen nekünk is.
Becsületes nevem Sümegi János. Jelenleg a Dunaszekcsői Teleházban dolgozom mint "mindenes". 2008. márciusában vettem meg az első fényképezőgépem azóta űzöm amatőr szinten eme tevékenységet. Erre a weboldalra töltöm fel a képeim: http://www.woophy.com/member/Black+Black/photos Kedvenc témáim: természet és természet, néha tárgyak, legritkábban emberek. Valamint ezek keveréke. Nagyon kedvenc képeim a vizek, hullámok képei, valamint a napfelkelték, naplementék. Ezen kívül próbálok mindenféle tükröződéses fotókat megalkotni, több - kevesebb sikerrel.
1999 óta vagyok a PTE Bölcsészettudományi kar hallgatója. Esztétika szakon kezdtem, majd 2003-tól Film szakon folytattam tanulmányaimat. Filmjeim közül néhány megtekinthető itt. 2008 októberétől a Dunaszekcsőért Alapítvány által üzemeltetett Teleházban dolgozom. Feladatom egyrészt az alapítvány által szervezett programok népszerűsítése, szórólapok és plakátok tervezése ill. kiadványszerkesztés, másrészt a Lugio Tv munkájábán is részt veszek, operatőrként és vágóként. Alább a 2008 november 15.-i társadalmi munkáról készített összeállításom tekinthető meg.
Jelenlegi foglalkozásom: anya. Beosztásom: logisztikai menedzser. Valamikor réges - régen egy bankban fordítottam gazdasági és jogi szövegeket. Valamikor réges - régen sokat utaztunk. Mindjárt az első "nagy" utunkon profi fotósok közé kerültünk. Ők indítottak el az úton, amelyen azóta bukdácsolok. Az első túrán még csak még csak egy kis automata géppel fényképeztem össze - vissza mindent, ami az utamba került. Azóta sokat fejlődtem. Valamikor réges - régen épületeket, tájakat, virágokat, érdekes helyzeteket szerettem fényképezni. Ráérősen, nyugodtan, olykor szöszmötölve. Jelenleg leginkább a gyerekeim kergetem a fényképezőgéppel, több - kevesebb sikerrel. Inkább kevesebbel. Egyszer a jövőben újra sokat utazunk majd, és megint lesz időm ráérősen, nyugodtan, olykor szöszmötölve fotókat készíteni.
Jelenleg a gödöllői Szent István Egyetem kereskedelem és marketing szakos hallgatója vagyok. Szabadidőmben szeretek zongorázni, olvasni, túrázni, fotózni. Nagyon szeretek táncolni, már második éve vagyok tagja az egyetemi néptánccsoportnak. A fényképezés szeretete, mondhatni családi vonás, mivel Édesapám is gyerekkora óta szeret fotózni. Kedvenc témám a természet, de szeretek épületeket, életképeket is fényképezni. Természetesen mindezt amatőr fotósként művelem.
Mózesné Kovács Andi vagyok. Idén leszek 29 éves, és jelenleg gyes-en vagyok a Kisfiammal.
Az első fotómat 6 évesen készítettem Budapesten a Gellérthegyen. Erre kristálytisztán emlékszem. :) Aztán az ált. suliban és a középsuliban is kattintgattam. Már akkor szerettem mindent és mindenkit megörökíteni. Rengeteg fotóalbumom van, és legtöbbször a Barátaim idegeire megyek a hobbimmal. Persze mindezt amatőr szinten űzöm. Összefoglalva: én és a kis fényképezőm elválaszthatatlanok vagyunk!