1991-ben kerültem közelebbi kapcsolatba a nyomdászattal, ugyanis munkám során nyomdagépek javításával kezdtem foglalkozni.
Fokozatosan ismertem meg ezt a sokak számára ismeretlen világot a nyomdászatot, aminek gyökerei szinte az emberrévállással egyidősek, gondoljunk csak az ősember barlangrajzaira, kézlenyomataira...
Azóta kicsit tökéletesedett a technológia, de a szisztéma szinte ugyanaz maradt (festék, klisé, hordozó).
Visszatérve, ahogy egyre jobban kezdtem megismerni a nyomdai technológiát, úgy láttam meg fokozatosan a szakma szépségét és árnyoldalait is.
Mert ugye lehet gyönyörűszép egy kinyomtatott vers vagy kép, de ugyanakkor egy betűelTütés egy nem oda való k#arakter egy szín vagy nyomtatási hiba miatt az egészből szempillantás alatt SZEMÉT lesz.
Jómagam sokmindennel foglalkozok, – többek között – az egyik szakmám szerint (a nyomdai múltamnak köszönhetően) jelenleg a nyomdának szánt anyagok előkészítésével is foglalkozok.
De itt a fotózásról kellene írjak és nem a nyomdászatról...
A kettő úgy kapcsolódik, hogy az előkészítési munka során sokszor felmerült, hogy a megrendelőnek csak elképzelése (jó esetben) volt arról, hogy mit szeretne megvalósítani és ehhez fotózni is kellett terméket, portrét, épületet, miegymást... Eközben akaratlanul is megtanul néhány praktikus dolgot az ember (saját kárán) amik berögződnek a fotózással kapcsolatban, viszont a mélyebb fotószakmai ismereteket sem árt, ha tudjuk, mert a megfelelő szakmai felkészültség esetén rövidebb idő alatt pofibb munkát tudunk végezni. Az idő mint tudjuk pénz a megrendelőnek és természetesen nekünk is.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése